Sünibabánál tett látogatásunk során felmerültek bizonyos kérdések...

Ő tapasztaltabb sün tartó. Véleménye szerint Gombócka hím, mert ugrál:) Nézegettük, közelse szakértő szemmel, igyekeztünk úgy tenni mint akik értenek hozzá. :)

Ok, a süninek van farkincája, erről már szólt egy poszt.

De van neki köldöke? És annak ki kell lógnia a hasából?:)) Megpróbáltunk minden lehetséges helyzetben megvizsgálni mind Tódort mind Gombócot. Hát a végeredmény az lett, hogy 50-50% :) Szerintünk Tódor kislány és Gombóc fiú... 

Hazafelé, megkértem Süni Papát hogy legyen szíves megállni az állatorvosnál. Hát meg kell hagyni a kíváncsiságán (Gombócén..:)) kivételesen itt felülkerekedett az álmosság, és pihikézett amíg sorra nem kerültünk... Persze azért mutogatni mutogattuk, és kiváncsiskodók is akadtak:)

Megkértük állatdokinkat, hogy foglaljon állást, fiú vagy lány? Hát ő se tudott 100%-os igent mondani, de szerinte fiú. Ha már ott jártunk, átesett egy manikűrön, és szó mi szó, férfiasan tűrte... :):):):)

Ja, és lemértük!!!

Gombócka 750 g !!!:)

2009. március 28. a nap, mikor két befogadott sün meglátja egymást

Sünibaba, Tódor és Boldizsár nevelője, remek házigazdaként is megállta a helyét, nem csak sün szerető emberként (isteni süti volt, köszönjük mégegyszer!!!). Tódor jólnevelt, ám kissé félént sünként tűrte Gombócka behatolását :)

Gombóc éhségét bőven felülmúlta kíváncsisága. Le se csapott a lárvákra...

Íme:

Természetesen, az első, amit megvágtunk:) Ha tetszik, akkor a többit is, amit majd megszerkesztünk, szintén kitesszük:)

(Ady Endre után teljesen szabadon és talán kicsit viccesen is.)

Útra kelnek. Szaladnak össze,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két tüskés hátú keleti törpe.

Kis ragadozói a kalitkának,
Szaporák az apró sünlábak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállnak ha rányitok, szerte szállnak,
S valahol pislogva megállnak,
Fölborzolt háttal de szerelmesen.

Ez a második nászuk nékik:
A tüskéket csak finoman tépik
Majd elnyúlnak a tőzeg alom-on

Forrás: Döme és családja

Ha én is így tudnék rajzolni...

Kedves Rajzoló bácsi...vagy néni. Nagyon köszönöm a rajzokat. Valamikor a neten találtam őket, és lementettem, de elfelejtettem - mert én is feledékeny vagyok -  hogy hol találtam. Így ha megtalálod saját rajzaid és ellenzed hogy itt legyen kérlek jelezd itt!

Süni Papa kihalászta a virágok közül gombóckát:

Sünökről általában

A sünöket vastag kesztyűvel szabad csak megfogni, a tüskéik megsérthetik a kezed és talán meg is harapnak. Ha megállapítottad, hogy egy süninek segítségre van szüksége, vedd fel és tedd egy újságpapírral és törülközővel bélelt kartondobozba. Ezen felül tehetsz még egy törülközőbecsavart meleg vizes palackot is (vagy más műanyag üveget meleg vízzel töltve) a dobozba; a közvetlen hő segít a sokkos állaton. A sünit amilyen hamar csak lehet, el kell vinni egy állatkórházba.

Hoppá, lebuktam:

Első és hátsó láb lenyomata:

És így néz ki a homokban a lábnyom:)

A képeket itt találtam.

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.

Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.

"Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni oket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg oket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.

A kis sün az erdoben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta:
-Köszönöm, anyukám!

A nyuszi mama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:
-Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!

A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszi mama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tole:
-Ki bántott téged?
-Senki nem bántott -felelte a kis sün.
-Hát akkor miért könnyes a szemed?
-Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.
-Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?
-Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.
-Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés. -sajnálta meg a nyuszi mama a kis sünt.
-Hát persze, hogy megsimogatna. -szólalt meg a kis nyuszi, -de a tüskéid megszúrnák a mancsát.
-És ha nem lennék tüskés? -kérdezte hirtelen a kis sün.
-Az egészen más lenne. -mondta a kis nyuszi. -De hiszen az lehetetlen!
-Lehetséges! -kiáltott egy nagyot a kis süni.

Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított.
Amikor ez a labda odagurult nyuszi mamához, az eloször nem is értette, mirol is van szó. De a süni kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt dünnyögte:
-Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?
Nyuszi mama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:
-Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! -mondta."

 (itt találtam )

Egy biztos, Gombóc van ilyen leleményes és találékony, de ő tuti leszuszogna minden nyuszit:)

Sok helyen láttam ezt, szerintem cuki:)))

Ezt pedig baráttól kaptuk (SüniPapa fordításában):

UPDATE SüniPapa kedvéért:

Köszönöm a kedves informatikus kollégámnak a jószívűségét! Tőle kapta Gombócka az új otthont, két kijárata van és hatalmas belső tér. Egylégterű, összkomfortos és takarítószemélyzet jár hozzá :)

(A kép minőségért bocsesz - telefonnal készült, mert nem találtam a fényképezőgépet:)), de ha meglesz, lecserélem:)) )

Mint látjátok jobb oldal fent, új dobozkában, linkeket raktam fel.

Az egyik - egy már megboldogult - kissüni naplója, ő Numo. Angol nyelvű, de a képek magukért beszélnek.

A polikriszta által javasolt webcam, ahonann a kedvenc képeim:

Tódor, kinek gazdája tollából való a következő sor:

Éljen a keleti, fehérhasú és hosszúfülű sünik megbonthatatlan barátsága!

Tódor az egyik legmosolygósabb süni uraság akit ismerek (Gombócka belepirult mikor meglátta - szerintem tetszik neki - de psszt...:) )

És ami szent az szent, jóképű kisfickó:)

És persze Döme, akiről már szólt egy poszt és nemzetének legédesebb pofijával rendelkezik!

Gombóckánk a  mindennapjai sem mindennapiak:)

Mint ismeretes, csinos sünijányunk otthona egy ember kéz alkotta ház nappalijának fűtött padlóján található ketrec:

Azért a képhez hozzá tartozik hogy így csak kezdetben nézett ki, azóta számos átrendezésen (sünmódra) és finomhangoláson (SüniPapa módra) esett át. Csinálok arról is képet.

Napközben leginkább alszik. Bár volt szerencsém otthon maradni betegség miatt és néha néha azért kaparászott és rendezkedett, de az igazi élet általában 7-8 körül kezdődik. 9-kor a meg már említett étkezési herce-hurca jön. Imád lakberendezni és imádja a dobozokat.

Kb 1 hete, épp etetni készültem, elővettem a kukacos dobozkáját, de az etető tálkát már nem találtam meg. Körbenéztem, az itató sem volt meg. Mind a két tálkáját becipelte magához, mintha attól félt volna hogy elveszem és többet nem adom vissza:)

El tudjátok képzelni hogy egy gofristüő dobozban van egy kétmaréknyi süni és két edény? Ráadásul tele szénával:)

Döme – a muzulmán és/vagy poligám törpesün, ahogy magát nevezi, megtalált minket és tiszteletbeli "feleségévé" is fogadná Gombóckánkat. És hogy ehhez mit szólt Gombóc? Elégedetten vonult vissza a dobozába a lisztkukac vacsora után...

És hogy ki is Döme?

Döme és Családja © fehérhasú törpesün tenyészet tagja.

Itt olvashatsz bövebben róluk: Döme és családja ©

És a kedvenc képeim róla:

Mondanám, hogy nem mindennapi, mert nem is kap mindennap és nem is mindennapi, amit kap.

Mikor megtaláltuk fényes nappal betegen, nyüzügén kúszott felént, mi rögtön tejet adtunk neki, amit be is szippantott pillanatok alatt. Ami furcsa volt hogy után zöldet kaksizott, de akkor láttunk először sün-kaksit, így nem tudtuk hogy ez most jó vagy sem. Másnap már nem ette meg, csak prüszkölt mellette. Így adtunk hát vizet neki, amit ugyan kortyolgatott de ugye a víztől mi se lakunk jól…

Konkrétan két tenyérnyi :o) Megfigyelhető továbbá a cukin szőrös kis pocak és a rózsaszín bőröcske. Jah, és jelentősségteljes kéztartása a hölgynek! :o)

Meséltem neki esti mesét, blogrol, rajongókról és a jókivánságokról. Negédesen ágybabújt és megköszönte a szeretet...

Egy kicsit magas...

Nagy lépés egy sünnek...

Ez is megvan mégsincs este...

Nos, híres lett a sünipopó:)