(Ady Endre után teljesen szabadon és talán kicsit viccesen is.)
Útra kelnek. Szaladnak össze,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két tüskés hátú keleti törpe.
Kis ragadozói a kalitkának,
Szaporák az apró sünlábak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállnak ha rányitok, szerte szállnak,
S valahol pislogva megállnak,
Fölborzolt háttal de szerelmesen.
Ez a második nászuk nékik:
A tüskéket csak finoman tépik
Majd elnyúlnak a tőzeg alom-on
Forrás: Döme és családja
Ezt mondtátok...