sünikről sünbarátoknak sünbarátoktól...

 

mese-suni.jpg
"Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni oket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg oket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.

A kis sün az erdoben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta:
-Köszönöm, anyukám!

A nyuszi mama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:
-Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!

A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszi mama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tole:
-Ki bántott téged?
-Senki nem bántott -felelte a kis sün.
-Hát akkor miért könnyes a szemed?
-Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.
-Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?
-Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.
-Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés. -sajnálta meg a nyuszi mama a kis sünt.
-Hát persze, hogy megsimogatna. -szólalt meg a kis nyuszi, -de a tüskéid megszúrnák a mancsát.
-És ha nem lennék tüskés? -kérdezte hirtelen a kis sün.
-Az egészen más lenne. -mondta a kis nyuszi. -De hiszen az lehetetlen!
-Lehetséges! -kiáltott egy nagyot a kis süni.

Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított.
Amikor ez a labda odagurult nyuszi mamához, az eloször nem is értette, mirol is van szó. De a süni kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt dünnyögte:
-Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?
Nyuszi mama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:
-Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! -mondta."

 (itt találtam )

Egy biztos, Gombóc van ilyen leleményes és találékony, de ő tuti leszuszogna minden nyuszit:)

4 hozzászólás, hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://sunbarat.blog.hu/api/trackback/id/tr36993799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

polikriszta 2009.03.10. 16:44:21

Jaj de nagyon édes ez a kis "mese"!! Én bizony meg szoktam oldalt a hasuk aljánál simogatni őket!! Ott ahol szőr van!! És soha nem futnak el!! /De még mindig nem jöttek elő, nem is csoda, hiszen reggel is csak 0-1 fok volt!/

SuetiMueti · http://sunbarat.blog.hu 2009.03.10. 22:02:53

Türelem, már érzik a szereteted melegét, hamarosan előbújnak!!

tolvajhold (törölt) 2009.03.11. 13:29:46

Ezt a mesét ismerem! Nekem is mesélte anyám rég. Talán a vidám mesékből? :)

SuetiMueti · http://sunbarat.blog.hu 2009.03.11. 14:04:23

Üdvözöllek holdfénytolvaj a sünike blogján:)) És valóban mese, vidám mese, de mindjárt kirakom egy másik változatát, nekem az is tetszik:)
süti beállítások módosítása