Egyik kedves sünimentő írta levélben, hogy sajnos egy sünikét nem sikerült megmentenie, szerető-féltő gondoskodása ellenére sem...  Az út örökké megy tovább,Szirtek fölött és fák alatt,Nap nem járta barlangon át,Fürge folyók mentén halad,Halad havon, mit tél…

így nézett minket ma este, hogy lesz e még vacsorára több finom falat

Régi képek között találtam rá...  Milyen kicsi, és mennyire gyönge volt mikor rátaláltunk...

A sün tüskéje módosult szőr.  Azért én még nem simogatnám visszafele:)

Nagyobb volt a riadalom, mint a fájdalom:P

Update: kicsit javított Süni Papa a kép minőségén:)

Hát így kell vakarózni sün módra...:o)

Úgy érzem ez a kép magáért beszél...:)

Anyu keresett, én meg elbújtam előle:)

 Küzdés a felmászás....  ....de sokkal jobb ott fent.

Kézből eszem, meg kanálból is. Apu kezéből is próbáltam enni, de leginkább csimpaszkodásnak tűnt:)

Az első szökésem :)

  Amikor csak tudnak mellettem vannak, figyelnek, villogtatnak és bolddogan ölelgetik egymást. Anyu és Apu, így hívják őket. Vigyáznak rám, szeretnek és etetnek. Bár én még mindig félek és egy kicsit még furcsán nézek rájuk. Meg i szúrom őket rögtön ha túl közel…

2008. július 13. Győr – Budapest Valami hangos zúgás mellett új környezetbe kerültem. Más illata volt a levegőnek. Nagy tér, de nem füves, és még csak nem is nedves. Érzem az eső illatát, de minden száraz. A doboz felborult és én elindultam kifele. Ott volt egy új…

2008. július 12. Győr …aztán hirtelen hárman vagy négyen körbeálltak, gügyögtek és valami rongyot raktam rám. Nem sok mindent láttam, hiszen az egyik szemem csukva van, nem tudom kinyitni és azt a sokkot se hevertem még ki hogy egy kutya megtámadott... Ezek után csak annyit…