Engedjétek meg, kivételen nem a sünikről fogok írni. Vagyis igen, de nem úgy.Aki ismeri a blogomat, az tudja, hogy viszonylag gyakran szoktam azon zsörtölődni, sőt bazmegolni, hogy miért kell az embereknek egymást letaposni, fellökni, miért öröm az valakinek, hogy a másiknak épp rossz. Nem értem, mi a f*szért nem lehet néha önzetlenül jót tenni, miért nem elég valakinek az, ha tudja és érzi, hogy ő most jót tett. Miért kell mindig mindent kifizetni (nem a kiflire gondolok a boltban), kierőszakolni, kipréselni, miért nincs az embereknek naponta, hetente, alkalmanként legalább iksz idejük arra, hogy satírozzanak valamit azon a szaron, amiben élünk.

Aztán néha kiderült, hogy bizonyos embereknek bizonyos helyzetekben igenis van. Süniék pont ezt teszik, és amilyen picuri egy kis sün, annyira nagy dolog ez egyébként. Egy jótékony porszem a szargyártó gépezetben, ha értitek, mire gondolok. Azt nem lehet vonalkódozni meg egyfelől-másfelől nézni, amikor Suetimueti kerekre nyitott szemekkel belemondja a kamerába, hogy ugye, ők ezt többek között azért csinálják, hogy ha valaki talál egy kis sünit, és nem tudja, kihez forduljon, akkor ők tudjanak segíteni.

Érted, baszki? Ha valaki talál egy sünit... hol a francban van ilyen szándék még ebben a hálapénzes-kórházas, buszon verekedős, aluljáróban hugyozós, éjszaka tuc-tuc zenét bömböltetős világban? Ki rak még arra infrastruktúrát, hogy segítsen a sünitalálóknak, vagy mittomén, a városban eltévedőknek, az elfoglalt anyukáknak, az iskolai vécébe zárt kisfiúnak, egyáltalán, ki akar még önzetlenül segíteni?

Hát Süniék. Mikor azt a szuszogó kis izét, azt a fél hamburgernyi kölyökállatot odaadták Björk kezébe, hogy akkor etesse meg egy kis fecskendővel, akkor valami abnormálisan normális dolgot mutattak ebben az abnormális világban. Én meg csak csodálkozok, hogy miközben a szemét világ ellen fegyverkezek, amikor lendületből túldobom az ökölbe szorítást, akkor itt vannak Süniék, akik mellvért nélkül sétálnak odakint. Ha vannak még többen, ha még sok ilyen van, és mind kidugják a fejüket, mind kimennek az utcára, akkor nekünk, mindenkinek sokkal jobb lesz majd. Nem csak a süniknek, mert, mint említettem, ez az egész kurvára nem csak róluk szól.

Ui: és persze a nagy világmegváltásban pont a lényeg maradt le: Björkkel hivatalosan is sün-keresztszülők lettünk, a kis sünilánynak pedig a Rozi nevet adtuk.