Ezt a történetet kaptam levélen:

Sün nevelőszülőkké váltunk…

Otthonunkat akár ”zöld szigetként” is jellemezhetnénk, hiszen a századforduló tájékán épített sorbérház által ölelt és délről egy tűzfal és egy támfal által határolt hatalmas belvárosi udvar élővilága meglehetősen változatos. Itt az elmúlt évtizedek alatt számos állatkát sikerült találnunk, melyekről csak találgattuk hogyan is kerültek erre a területre. Találkoztunk már mókussal, sünivel, szarvas békával és egy mocsári teknős is vendégeskedett nálunk. A százéves vadgesztenye fák koronája, és az udvarban lévő egyéb fás bokros részek vonzzák a madárvilágot. Bagolytól a karvalyig, énekesmadarak számtalan fajától a varjúig széles a paletta.

Ez év júniusában észrevettük különböző nyomokból, jelekből, hogy látogatónk érkezett…
Hamar kiderült, hogy egy süni az illető. Általában este tíz óra tájékában tűnt fel. A számára kihelyezett vacsoráját elfogyasztotta, a madarak itatójának használatos tányérból ivott és kis keresgélés után távozott.
Július második hetének keddjén elmaradt a látogatás, a kitett étel érintetlen maradt… Szerdán, csütörtökön is hiába vártuk,- nem találkoztunk vele -, gondoltuk tovább állt. A pénteki napon délután aztán a tikkasztó kánikulában észrevettünk a fűben valami mocorgást. Egy pici süngyerek bukdácsolva keresgélt a fűcsomók között élelem és víz után kutatva. Megitattuk és adtunk neki tejet. Mint utólag kiderült nem volt túl jó ötlet, de szerencsére nem lett baj belőle. Közben a közös udvarban játszó gyerekek észrevettek pici sünöket a ”szemétdombon”, ami valójában egy termetes törmelék domb, ahol az idők során képződött termőtalajon javarészt bodzafák és bokrok nőttek. Ide helyezem a lenyírt füvet, egyéb zöldhulladékot és a fák levágott ágait is.
Könnyű volt rátalálni az apróságok otthonára. A legutóbb kihelyezett zöldhulladék alatt találtak menedékre.
Piciny lakásukat megvizsgáltuk, és az udvarunkba betévedt sünin kívül még négy csöppséget találtunk a fészek mélyén. Az egyik szomszédtól aztán megtudtuk, hogy még a hét közepén megtalálták az elhullott kis állatot is,- akit mindhiába vártunk -, a Sünmamát.

Öt árva süngyerek nevelőszülei lettünk.

Nekiálltunk a kis sünök felnevelésének és megpróbáltuk megadni és pótolni azt, amit a mamájuktól már nem kaphattak meg. Az internet nagy segítségünkre volt, mert számos tanácsot, ötletet merítettünk az olvasottakból.
A két leánykát és három fiúcskát mielőbb friss vízzel kínáltuk. Rengeteget ittak. Az első vacsora főtt tojás volt. Tejet már nem adtunk nekik, mert ahogyan olvastuk a tehéntej nem alkalmas a sünök táplálására. A piciknek kibújt már a fogazatuk, de a két süni kislány még nem fogadta el a szilárd ételt.

Még egy éjszakát kerítésen kívül töltöttek a szabadban, de a következő napon sikerült 8-9 négyzetméter árnyékos területet lekerítenünk a kertünkből, ezzel kialakítva egy biztonságosabb részt. Ennek nagysága kezdetben elegendő volt, aztán ahogy a csöppségek növekedtek egyre szűkösebbnek bizonyult. Egy kisebb faliszekrény átalakításával takaros házat vehettek birtokukba, mely az első három hétben az éjszakai szállásuk is volt, aztán rövid ideig az éjszakára kihelyezett eleség ”étkezőjeként” funkcionált. A biztonság kedvéért az első három éjszakát benntöltötték lakásunkban, egy nagy kartondobozban. A dobozba összegyűrt újságpapírokat és egy két literes műanyag palackot helyeztünk el meleg vízzel töltve, amihez odabújva pillanatokon belül elaludtak a süngyerekek. Ki a szabadba és a házikójukba is szénát raktunk eleinte, aztán a későbbiekben szalmára váltottunk. A széna, ha csapadékosabb lett volna az időjárás nem lett volna jó megoldás, mert bepenészesedik. A területükön és az ”épületeken” is többször változtatnunk kellett, mert a kialakított helyek hamar szűkössé váltak ezért bővítésre volt szükség. Ahogy megkapták a szénát és a szalmát, szorgosan belekezdtek egy új fészek építésébe, vagy a régit bélelték. Ilyenkor mindig újabb helyekre hordtak össze fészket és ott töltötték el a nappalt és az éjszaka egy részét. Az étrend összeállításában főleg macskakonzervekre alapoztunk. A csirke, marha, nyúl, hal és néha májas összetételű konzervek kellő változatosságot biztosítottak. Az első hétben a két kisebb sünit fecskendőből etettük. Ők macskatej pótló tápból készített tejet kaptak, melyet összekevertünk egy kevés macska konzervvel. A három nagyobbacska süni már önállóan megbirkózott az apróra kockázott konzervhússal, de a maradék tejet az étkezés végén mohón belefetyelték. A második hét végén már nem volt szükség fecskendőre, sem tejre, mert mind az öt süni önállóan étkezett. A macskakonzervbe kevés tönkölykorpát is kevertünk így a konzerv szaftja sem ment veszendőbe. A nálunk töltött utolsó hetekben megpróbálkoztunk főtt összedarált csirkenyakkal és kissé átsült sertésmájjal is, melyeknek nem volt nagy sikere, de azért reggelre elfogyott mind. Mivel a hosszantartó szárazság miatt sem gilisztára, sem csigákra nem leltek, étkezések után lisztkukacot kaptak kicsit eldugva, hogy keresgélni kelljen azokat. Néhány elhullott tücsköt is kitettem nekik napközben amit fel tudtak kutatni és elfogyasztani. Az utolsó éjszakáikon a lisztkukacot már kiszórtam nekik, hogy keresgéljenek a rovarok után. Az első időszakban egy nap többször is ettek. Egy hónap elteltével már csak este és reggel, aztán már csak este kaptak eledelt. Az esti étkezések alkalmával a süniket kivettük az elkerített részből, és ott a füvön fogyasztották el vacsorájuk első részét, a sötétedés után kapták meg a második adagot. Éjszakára;- egy a macskáktól védett helyre- ; helyeztük el a harmadik porciót, mely reggelre mindig maradéktalanul elfogyott. Fontos teendő volt a külső és belső élősködők elleni védekezés. A sünök bolhairtására az Insecticide 2000 permetet használtuk, aztán a későbbiekben vélhetően a 7 hetes koruktól Stronghold cseppes kezelés nyújtott biztonságot. Szoros közösségben éltek. A fészekben egymás mellé feküdtek, a délutáni rekkenő hőséget egy árnyékos részen, vagy a mogyoróbokor tövében, de összebújva töltötték. Az ”elő vacsorát” követően hagytunk nagyobb teret a sétára, amolyan felfedező útra. Ilyenkor többször egymást követve kutattak új szagok, új ízek után. Augusztus közepétől változni látszott a viselkedésük. A vacsorát elfogyasztva már más és más irányba kezdték meg sétájukat, nem kötődtek egymáshoz annyira, mint annak előtte. Egy alkalommal az egyik süni a borostyánban talált kis üregbe húzódott, onnan kellett előcsalogatnunk, hogy a helyére visszatehessük éjszakára. Ezek lehet az első jelei voltak annak, hogy lassan mindegyikük szeretné már a saját útját járni kinn a szabadban. Augusztus utolsó napjaiban, a kora hajnali sötétségben többször megnéztem őket. Egymástól külön gubbasztottak, várták a reggelt amikor is visszavonultak fészkükbe, melynek már nem csak egy, hanem öt kis bejárata volt.

Az egyetlen dolog ami még összetartotta őket a vacsora, amit mindig szorosan egymás mellett, békésen fogyasztottak el. Elérkezett az idő, indulnia kell az öt ifjú vándornak…