A sün és a kaktusz

Sétál a sün nyári esten,
általsétál az úttesten,
s amint átér a túlpartra,
becammog egy füves parkba.

Amott ballag nézelődve,
meg-megállva, eltűnődve;
s ahogyan így szemlélődik
hátrahőköl, s meglepődik.

Mert olyat lát, de olyat ám,
hogy sün olyat még soha tán:
gömbkaktusz ül cserép földben,
s a cserépen díszcsík körben.

Ámul a sün kerek szemmel,
megmozdulni sem igen mer;
meghatódik, könnye csorog,
s ellágyultan emígy szipog:

Ki lehet e dicső rokon,
kit ily csodás talapzaton
hagytak meg az utókornak…
s megfaragták őt szobornak?

(Írta: barnaleslie, innen loptam)