4 évvel ezelőtt egyik barkácsáruházunkban találtunk egy süncsaládot. A targonca felszedte a raklapot, amely alatt a család lakott. 2 pici elpusztult, de a Mama és 3 süngyerek megmaradt. A Mama megsérült, alig bíztunk benne, hogy megmarad, de ott volt a 3 kicsi. Rohanvást el az István úti klinikára, vizsgálat, súlymérés, stb. A Mamát ott kellett hagyni, mert gombócként nem tudták megvizsgálni, a gyerekeknek féregtelenítő (külső-belső) macskatej táp recept az állatgyógyszertárban, 4 óránként etetés kézből, először pipettával, másodjára már kanálból, mert lehetetlen volt megitatni őket. Orvos telefonál, meg kell műteni a Mamát, mert combcsont törése és csípőtörése van. Beleegyezés...költségvállalás... Éjjel-nappal 4 óránkénti etetés, súly 7 gr-ról napról-napra több. A Mama combját meg kellett szegecselni, hazaengedték. A poén: amikor megtudták, hogy találtuk az állatokat és így mentettük meg őket, egy fillért sem fogadtak el, pedig altatás, műtét, telefon, stb...
Sajnos 3 napnál tovább nem tudtuk visszatartani és elengedtük a természetvédelmi területen, mert állandóan szökésben volt. A kicsik mama nélkül nőttek fel, nem fogadta már el őket, mikor hazakerült. Szerencsére kifejlett állapotukig tudtuk őket nevelgetni és teljes egészségben jutottak el ők is a természetvédelmi területre. Remélem azóta is jó egészségben élnek ott és már családjuk is van!

@Fotogen: Tiszteletünk mindenért!
Hogy sikerült úgy nevelni a piciket, hogy vissza tudjanak menni a szabadba vadászni és az egészséges veszélyérzet is megmaradjon bennük?
A sok emlékből maradt digitális másolat, azaz fotók, filmek a nevelésről?
Mi mindent adtatok nekik a macskatej után? Hol laktak? (és még mennyi kérdésünk lenne :)

Süni Papa!
A kicsiket úgy neveltem, hogy először kesztyűs kézzel bántam velük, de később már ők maguk is a kezembe másztak, ha benyúltam a dobozba. Nem fogdostam őket, csak addig, amíg kézből etettem őket, de később tálból ettek, így nem kellett hozzájuk nyúlnom. Macskatej-port az állatpatikában kaptunk az István úti klinikával szemben, langyos tejben kellett feloldani. Később macskakonzervvel kevertem pépessé és amikor már ügyesen ettek, lassan elhagytam a tejet és csak a macskakaja konzervet ették, de azt nagyon. Az egyik sünit szerettük volna ott tartani a kertünkben, ő volt Töhötöm, aki tulajdonképp csak enni jött elő, azt viszont nagy lendülettel. A kertünkben készítettem ágyáskerítésből egy jókora elkerített területet, ahova betettem egy régi kosarat, betakartam ágakkal és szalmát, forgácsot tettem bele és lefordítottam. Itt laktak 3 hónapig. Ősz elején már 30-40 dkg-os súlyt értek el és teljesen ösztönösen viselkedtek. Az egyik már komolyan védte a területét, így őt ki is vittük a természetvédelmi területre, hiszen nagyon életre való volt. A második süni egy reggelre eltünt a területről, valószínüleg kimászott a kosárról kilógó faág segítségével. Őt a kutyánk találta meg a tuják alatt, így őt is kivittük, még aznap. A harmadik (Töhötöm) pedig egy éjjel akkora lyukat ásott az ágyásszegély alatt, ahol kifért és kiszökött. Őt is megtaláltuk még a kertben (jellemzően a félig földbe fektetett esőcsatornában) és akkor úgy döntöttünk, hogy inkább kivisszük a természetvédelmi területre, nehogy a lakott területen valami elüsse, vagy más baj történjen vele.
Olvastam itt Gombócka etetési történetét, ezeket én is átéltem. Vettem nekik csontkukacot és tücsköket is és a kukacokat hagytam, hogy a fűben ők találják meg. Volt is vadászat boldogan. Azt a csámcsogást!!! Van 3-4 fotónk db, majd beszkennelem és felteszem őket. Akkor még nem volt video felvevőnk, így film nem készült róluk. De azért életre szóló élmény volt, pláne a 4 óránkénti etetés, amikor még ici-picik voltak. Harmadik nap már olyan voltam, mint egy zombi.
Kérdésekre pedig szívesen válaszolok! Üdvözlettel

Bocsánat, nem langyos tejben, hanem langyos vízben kellett feloldani a port.